2010 január 24. | Szerző: caline |

  Minden angolul ment. A levelezésünk. Az sms-ek, amelyek csak az első találkozó után indulhattak be; hisz én nem (!) adtam meg neki a számomat.

…Ott hagytam abba, hogy befejeződött az első tali. A vonatállomáson álltunk, elfogódottan, egy-két szót szólva egymáshoz. A srác nem akarta, hogy kellemetlen legyen nekem, hát elköszönt – “mehetsz, ha akarsz”. Én meg mindenáron meg akartam várni a pesti gyorsvonatot, hogy föltegyem rá ezt a fickót. Aztán erre a “küldésre” fogtam magam, adtam egy puszit az arcára és sarkon fordultam. Nagyon gyorsan száguldottam az üvegajtókon kifelé, tovább a közeli buszpályaudvarra… A srác nem tudta mire vélni ezt a “déli” temperamentumot -de tetszett neki. Később bevallotta, hogy szeretett volna utánam szaladni, de már árkon-bokron túl voltam.

Az első találkozón még akadozott a kommunikáció. Jómagam beszélek angolul, ez a szakmám, hivatásom majdhogynem. Amikor azonban meghallottam az ő ír akcentusát – hmm… kicsit érdekes volt. Dublinban 11 évet élt; egyébként eredetileg közép-ír. Ez bőven elég volt ahhoz, hogy ne legyen zökkenőmentes a kommunikáció.

Az arcberendezésén is azonnal látszott- nem egy magyar huszár-fajta. Rendkívül finom vonások, világos bőr, az alkata sem túl robusztus. Amolyan ‘lányok.kedvence’ édes pofa-típus. Látszatra nagyon félszeg volt – az én magyar nyíltságom vitte előre a dolgokat, ez már akkor látszott. Azonban a védelmező ösztöne beindult.

Jajj, lányok, bárcsak meg tudná találni az ember az egészséges egyensúlyt a védelmezendő hercegkisasszony és a vagány amazon között. Én úgy érzem, magamat adtam. Hogy ez csak 3 hónapra volt elegendő, már nem teljesen az én hibám.

Az első sms-t én írtam. Mivel ő nem tudta a számom, csak én tudtam neki írni. Kérdeztem, hogy csalódott-e. Ő válaszolta, hogy fantasztikus voltam; hazaüzent valamelyik barátjának, hogy micsoda csajra akadt. Ekkor már mosolyogva léptem be a kapun otthon. Erre öcsém a tanú, akivel aztán néhány Jäger mellett megbeszéltük a félénk ír srác esetét. Azonban ki beszélt ekkor szerelemről?!