Ahogy kezdődött

2010 január 18. | Szerző: caline |

 

Talán pont azért végződött olyan piszokul ez az egész, mert elég furcsán is kezdődött.

Tavaly szeptemberben csak úgy heccből fölregisztráltam egy külföldi
társkeresőre. Éppen készült rólam egy viszonylag jó fotó. Épp
kilábaltam egy szakításból (3 hónappal voltam utána) és egy családi
halálesetet próbáltam szintén feldolgozni. Mit ad Isten, a férfiak elég
szépen írták az érdeklődő leveleket. Először egy ír sráccal leveleztem
-körülbelül 3 levelet, ha váltottunk. Aztán bevallotta ez a srác, hogy
ő csak 22 éves. Erre én nyíltan megmondtam, neki, hogy semmi értelme
folytatnunk.

Közben egy másik ír “Grál-lovag” is írt egy nagyon rövidke levelet –
melyben uszodába(!) hívott azonnal. Meglehetősen furcsa volt, hogy
azonnal úszni hív. Pár napig még tartogattam is a levelét -nem
válaszoltam, nem keltette föl a kíváncsiságomat. Aztán az angol nyelvű
levelezés megindult. Kikötöttem, komoly kapcsolatot akarok. Kértem tőle
fotót, meg érdeklődtem, hogy hány éves. 33 volt akkor, már majdnem 34.
Gondoltam, ez ideális korkülönbség, közel 7 év volt köztünk.

Talán nem fedem fel az inkognitóját, ha elárulom, hogy sakkozik – és
a magyar sakkszövetségben is benne van ( még ma is, ha minden igaz.)

Az a különleges, hogy ha külföldivel kezd az ember, hogy
elvarázsolja a különbség. Ez a fickó nem egy nagy levélíró – nem sok
érzéke van az íráshoz -de engem érdekelt. Persze már sokkal hamarabb
találkozni akart velem, mint én vele. Én ilyen vagyok, ez van…